Beszélgetés Osváth Klárával

Kedves Klára, már régóta ismerjük egymást. Egy ideig nem láttunk körünkben, de örülünk, hogy az utóbbi években nagyon aktívan részt veszel a gráci magyar közösség kulturális életében. Rendszeresen írsz cikkeket a GMÚ-ban, lektorálod a beérkezett írásokat, segítesz az újság csomagolásában, a magyar rendezvényeken szerepelsz, stb. Mesélj először a magyarországi éveidről.

Az ország legtávolabbi csücskében, Csengerben születtem, ott jártam általános iskolába, majd Nyíregyházán zenei tagozatos gimnáziumban érettségiztem. Ezután a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán szereztem diplomát. Az egyetemen kezdtem el munkás éveimet, a Gyógynövény és Drogismereti Intézetben tudományos asszisztensként és az Egyetemi Gyógyszertár infúziós és dialízises laboratóriuma vezetőjeként dolgoztam. Közben szakvizsgát tettem Pharmakognosia szakból Budapesten és dolgoztam a doktori disszertációmon is, amelyet „summa cum laude“eredménnyel védtem meg. A szöszös ökörfarkkóró virág hatóanyagait izoláltam és a szerkezetüket vizsgáltam. Egy vegyületet én írtam le elsőként. Ezt a virágot hivatalosan is meghüléses betegségek elleni teakeverékekben használják.

Hogyan kerültél Grácba?

1988-ban ide jöttem férjhez. Itteni tartózkodásom mindjárt egy külföldi munkával kezdődött, ugyanis férjem a Maschinenfabrik Andritz- tól egy élesztőgyár üzembe helyezését vezette Kínában, Yichang városban, én pedig a gyár laboratóriumában dolgoztam 3 hónapig.

Egy barátom és tanárkollégám, Norbert is veletek volt. Épp akkor, 1989 májusában voltatok Kínában a diáklázadások és azoknak a leverése idején. Mesélj!

Norbert hamarabb visszatért Grácba, ezért nekem kellett átvenni a labor vezetését. Megjegyzem, hogy nagyon jó minőségű szárított élesztőt gyártott a nemzetközi kis csapatunk. Aztán nekünk is gyorsan el kellett hagynunk Kínát, kalandos úton sikerült Singapurba kiutaznunk a határok lezárása előtti napon.

Ismét Grácban voltál, mi történt ezután?

Megszületett a kislányom, majd néhány év múlva a kisfiam. Amint ő három éves lett és óvodába mehetett, én azonnal beiratkoztam nappali tagozaton a Gráci Egyetem gyógyszerész szakára. Mivel történelmi okokból is a két ország gyógyszerészképzése hasonlóan épül fel, az első két év vizsgáit itt teljes egészében elfogadták, csak a második 3 év kurzusait és gyakorlatait és a diplomavizsgát kellett itt újra megcsinálnom. Ez sikerült is, “kitűnő” minősítéssel kaptam meg a Mag. Pharm. diplomámat. A kisfiam éppen akkor ment iskolába és a gyermekeimet gyakorlatilag egyedül neveltem, nem tudtam elkezdeni az aspiráns évet. Mivel egész életemben igyekeztem magamat továbbképezni és a nyelvtudásomat fejleszteni, elvégeztem a szlavisztikai intézetben az orosz nyelvi kiképzést, amiből sajnos csak egy “Zertifikat” bizonyítványom van, mivel a két gyermek nevelése mellett nem tudtam Oroszországban egy szemesztert tanulni. Még Magyarországon letettem az állami nyelvvizsgát angol és német nyelvből. Most franciául tanulok.

A gyerekek már megnőttek. Mivel töltöd a napjaidat? A nappalidban áll egy zongora, ahogy a kottákat nézem, nem kezdőknek valók. Gyakorolsz rendszeresen?

Első kérdésedre válaszolva: az utóbbi 6 évben az Alzheimer betegségben szenvedő édesanyámat gondoztam, minden hónapban utaztam 700 km-t oda-vissza. Most már csak a drága szüleim sírját gondozni megyek. A zongorával kapcsolatban: igen, és is szoktam még játszani rajta, de a két gyermekem már sokkal magasabb fokon zongorázik, mint én. Már amikor itthon vannak, mivel Karolin szülész-nőgyógyász szakorvos Genfben, Benjamin pedig gyakorló éves orvostanhallgató jelenleg Grácban.

Mivel töltöd a szabadidődet, vannak hobbijaid?

Rendszeresen sportolok, télen egy hetet minden évben sieltünk, egy fitnessstúdióban rendszeresen jógázom. Nagy kertem van mindkét országban, nagyon szeretek kertészkedni. de a legkedvesebb hobbim - ha lehet ezt erre mondani - az utazás, világjárás. Különös tekintettel az aktív vulkánokra és a szabadon élő különleges vadállatokra. Minden kontinensen voltunk, már sétáltam a Bromo kráterén Jáván, a Yasurun Tanna szigetén, úsztam 12 méteres cetcápákkal a Fülöp-szigeteknél, voltam a Komodo varánuszoknál és a Galápagos-szigetek egyedülálló állatvilágát is közelről megismerhettem.

Ezenkívül még sok érdekeset meséltél, ami ebbe a cikkbe sajnos nem fér bele.
Köszönöm a hosszú és kellemes beszélgetést.

Horváth Csaba