Bemutatjuk Tarcsay Tündét
2010 januárjában a gráci Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubjának elnöki feladatait — Mag. Páll Sándor lemondása után — Tarcsay Tünde vette át. Az otthon csak „a Klub” néven emlegetett egyesület egykor szülei baráti körét alkotta. Tagjai valamikor együtt jártak egyetemre. Volt egy nagy csapat, akik privát is sokat találkoztak. Tünde gyermekkora óta ismerte őket.
Ezek után nem csoda, hogy aktívan veszi ki részét a közösségi életből. A Magyar Katolikus Közösség Pasztorális Tanácsának tagja „Gráci kincsesláda” néven új programot kínál az édeklődőknek.
De mit is jelent számára ma Grácban magyarnak lenni? Erről kérdeztem a
háromgyermekes édesanyát.
Mi motivál abban, hogy szerepet vállalj a gráci magyarság közösségi életében?
Vágjunk a közepébe! Nem szeretném, ha a gyermekeim magyar anyanyelvükkel egzotikusnak éreznék magukat Grácban. De szeretném, ha megismernék gyökereiket, kultúrájukat, és azzal is tisztában lennének, hogy élnek itt más magyarok is, kapcsolatuk lenne velük. Szeretném megértetni, megéreztetni velük, hogy a többnyelvűség nem hátrány.
Otthon mindig magyarul beszéltetek?
Igen. Édesanyám szentgotthárdi német családból származik, édesapám pedig a burgenlandi Tarcsafürdőről. Az ötvenes évek viszontagságai során mindketten Grácba kerültek, itt ismerkedtek meg, természetesen magyarul beszéltek egymással.
És Veled is?
A gyerekkorom meghatározó volt a magyar identitásom számára. Életem első éveiben sok időt töltöttem a nagymamámnál (aki röviddel a beszélgetés után elhunyt), eleinte csak magyarul beszéltem. Óvodába a Nővérekhez kerültem, majd a Sacré Coeurbe jártam. Itt akkoriban sok magyar nővér dolgozott. Örültem, hogy velük is jól meg tudtam értetni magam.
A 70-es években nehéz volt magyarnak lenni Grácban. Furcsán néztek az emberek a villamoson, ha magyar szót hallottak. Viszontkérdés: Te hogyan beszélsz a gyerekeiddel az utcán?
Természetesen magyarul. De most is van, aki furcsán néz.
Ez akkoriban más volt. Az osztálytársaim csúfoltak a nevem miatt. De a negatív tapasztalatok erősítették személyiségemet. Szüleim sokat segítettek, arra neveltek, hogy büszke legyek magyar származásomra.
Ez érdekelne nagyon: hogyan tudtak a szüleid ebben segíteni?
Először is nagyon fontos volt családunk számára a magyar mise. Elképzelhetetlen volt a karácsony magyar nyelvű énekek nélkül. Az esti ima is csak magyarul megy. Ezen kívül édesapám nagyon sokat mesélt magyar történelmi emlékekről. Mondákat, legendákat magyar történelmi hő sökről.
Talán innen ered a történelem iránti érdeklődésed?
Lehet. Bár a Sacré Coeur után óvodapedagógusként végeztem, nem akartam óvó néni lenni, hanem beiratkoztam a Károly Ferenc Egyetem történelem—kultúrmanagement szakára. Emellett délutáni állást vállaltam a Sacré Coeur óvodájában. A vezető óvónő feladatkörének átvétele után sajnos meg kellett szakítanom egyetemi tanulmányaimat.
Aki nem tudná: férjed Csicsely Tamás. Miért választottál magyar fiút?
Nem tudatosan. Megismerkedtünk, összebarátkoztunk. 1998-ban házasodtunk össze, három leányunk van.
Mindig magyarul beszéltek otthon?
Többnyire igen. Tamásnak ez nagyon fontos. Szigorú a lányokkal.
Sokan csodálkoztak, amikor egy évvel ezelőtt a család és a munka mel-ett elvállaltad a MEÖK elnöki teendőinek ellátását. Én inkább csodállak érte.
Fontosnak tartom, hogy van itt egy nyílt társaság, aki befogadja a Grácba érkező magyarokat. Olyan programoknak próbálunk keretet adni, ahol mindenki találhat magának kedvére valót. Legyen kapcsolatuk a magyaroknak egymással! Mindenkinek jószívvel segítünk, ahogy tudunk.
Okleveles idegenvezetőként Te is hozzájárulsz a gráci közösségi élet sokszínűségéhez.
Így nem szakadok el teljesen a történelemtől és itt jól jön a magyar nyelvtudás. Szeretek a városban lenni, jó kedélyű, érdeklődő emberekkel felkeresni, megismertetni Grác nevezetességeit és rejtett titkait. Ebből adódott a magyar nyelvű, térítésmentes vezetés ötlete.
Köszönöm a kellemes beszélgetést!
Petritz Judit
Megjelent a Gráci Magyar Újság 12. évfolyamának 2. számában.