Egy fészek üzenete

„Nomen est omen”. Gyönyörű, koratavaszi napsütésben érkeztem az interjú Frühlingstrasse-i színhelyére, ahol, ha nem is csengővel, de névreszóló zászlócskával és rajzokkal megajándékozva kísért be kis ministránsunk, Anna a barátságos, ugyancsak napsütéses nappaliba, hogy Júliát és Szüleiket köszönthessem. És az említett karácsonyi atmoszféra, a láthatatlan „jó” érzése
a terített asztal köré telepedve úrrá lett megint mindnyájunk szívén. És ez nem
a finom pogácsák illatának következményeként magyarázható.

Asztalbontás után a gyerekek, kihasználva a szép időt, a télikertben kreativan tevékenykedtek, s amíg Edit, a ház asszonya részben a gyerekek felügyeletével,
részben pedig az ebéd maradványainak eltakarításával volt elfoglalva, mi Zoltánnal
„nekiláttunk a bemutatkozásnak”.

Zoltán 2001-ben a Budapesti Műszaki Egyetem informatikai karán fejezte be mérnöki
tanulmányait.

Pályafutását egy szakmai konferencián tartott sikeres előadása után, mint a Bécsi Műszaki Egyetem disszertánsa egy gráci cég projektjében kezdte el. Így kutatómunkája során közvetlen kapcsolatba kerülhetett a valós mérnöki gyakorlat
közben felmerülő problémákkal is.

Az évek folyamán a hétköznapi munka, a projektvezetéssel járó operatív teendők, a részben Bécsben, részben külföldön dolgozó munkatársak tevékenységének koordinálása, továbbá az időközben gyermekekkel bővülő család mellett mind  kevesebb idő jutott a doktori munka elkészítésére.

De végül győzött a szorgalom és a család kitartó támogatása, és a Bécsi Műszaki
Egyetemen Zoltánt a technikatudományok doktorává (Dr. techn.) avatták, miután
2013. február 1-én sikeresen védte meg mérnöki vizualizációval foglalkozó doktori értekezését.
A sütemény és kávészünet után rövid kiruccanást tettünk a gyerekek világába, hogy megcsodáljuk játékaikat, a rajzokat és Anna hétvégi rendben ragyogó íróasztalát.

Helyet cseréltünk. Most a ház ura gyűjtötte maga köré a gyerekeket, hogy Edit tudjon
beszámolni a kezdetekről, iskolai éveiről, a soproni kereskedelmi szakközépiskolában
szerzett érettségijéről.

Egyetemi (MSc.) tanulmányait a soproni Erdészeti Faipari Egyetemen kezdte, de az intézmény időközbeni névváltozásai miatt a Soproni Egyetemen folytatta, végül pedig a Nyugatmagyarországi Egyetem közgazdaságtudományi karán fejezte be.

Az egyetem utolsó évében 1999-től már Budapesten dolgozott, mint junior tanácsadó. Elsősorban folyamatmenedzsmenttel foglalkozott.
2001 őszétől Győrben, mint Microsoft termék managerin kezdi el munkásságát, majd
egy évre rá, 2002-ben Budapesten egy ismert számítástechnikai eszközöket értékesítő cégnél helyezkedik el 2005 őszéig, ahol Microsoft termékek, e-learning
tananyagok és egyéb informatikai szolgáltatások értékesítésével foglalkozik.
Edit és Zoltán 2002 március végén ismerkedtek meg — találtak egymásra — Sopronban és 2004 szeptemberében esküdtek egymásnak örök hűséget Osliban, a Hanság gyönyörű búcsújáró templomában.
S habár ezzel már eldöntöttétek, hogy a fiókáknak mindig egy biztos repülési irányt
fogtok megadni, mert soha nem repültök ki a fészekből különböző irányokba, Zoltánnak még szorgalmasan kellett hétvégenként az államvasutakat támogatnia,
hogy Edit is otthonra találjon Ausztriában.

Edit, mint a gráci Volkshochschule magyar szakos tanárnője hetente kétszer is próbálod anyanyelvünk szépségeit megismertetni hűséges tanítványaiddal, valamint a heti privát „Kaffeekränzchen” alkalmával barátaitokkal is.
Újságunk utolsó oldalán már most szívből gratulálunk Júlia 3. születésnapjára február
26-án és Annát nyolcadjára köszöntjük majd a tavasz érkezésével, március 21-én.
Kedves Edit, Anna, Júlia és Zoltán. Ezúton mondok Mindnyájatoknak köszönetet a meghívástokért, az őszinte és nyílt beszélgetésekért és a tudatosan vállalt szülői hivatás megtapasztalt gyengéd gyakorlásáért.
Köszönöm, hogy szembe tudtunk nézni Egymással a szívünkkel és így megint
megláthattuk a „jót”. Das Wesentliche.

Koós János