Beszélgetés Antusné Megyeri Adriennel

Mikor és milyen céllal költöztek Ausztriába?

A férjem villamosmérnökként a félvezetőiparban szerzett szakmai tapasztalatait 2015 novembere óta itt Grácban egy mikroelektronikával foglalkozó nemzetközi cégnél folytatja. Kiköltözésünk elsősorban az ő szakmai fejlődésének érdekében történt. Mivel akkor érkezett második gyermekünk, Adél, én éppen a GYES-en lévő kismamák hétköznapjait éltem, így némileg könnyebben dönthettünk a kiköltözés mellett. A gyerekekkel, 3 hónappal később érkeztem Ausztriába. Tibornak ennyi idő alatt kellett egy ismeretlen országban, új munkahely mellett megfelelő otthont találnia számunkra. Nyugodt, természetközeli helyet kerestünk. Döntésünkben szerepet játszott az is, hogy Grácban magasabbak a bérleti díjak, ezért is választottuk Gratwein-t.

Én a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem tanári szakot végeztem. Budapesti középiskolában nem sikerült munkát találnom, így az idegenforgalomban helyezkedtem el, ahol négy éven át kulturális osztálykirándulásokat szerveztem iskolai csoportok részére. Ezt követően első gyermekünk születéséig a közigazgatásban dolgoztam három évet.

Bár jól érezzük itt magunkat, nem tervezzük egy élethosszig Ausztriában való maradásunkat, pár éven belül szeretnénk hazaköltözni Magyarországra.

Hol vannak a gyökereik Magyarországon?

Mindkettőnket erős családi szálak fűznek Tolna megyéhez. Férjem a Tolna megyei Faddon született. Édesanyja ott családorvos. Én már ugyan Budapesten születtem, de anyai nagymamám bukovinai székelyként egész családjával együtt Tolna megyében telepedett le, édesanyám ott nőtt fel. Máig több rokonunk ott él a megyében és gyakran meglátogatjuk őket. Tiborral az egyetemi éveink alatt ismerkedtünk meg Budapesten. Igen gyakran járunk haza Magyarországra a szüleinket, rokonainkat meglátogatni és a hazai katolikus közösségünkkel találkozni.

Hogyan kerültek kapcsolatba a gráci magyarokkal?

Budapesten is rendszeresen jártunk szentmisére, így azonnal csatlakoztunk a katolikus közösséghez. Ezen kívül a nagyobb ünnepekhez kapcsolódó magyar gyerekprogramokra is ellátogatunk, ahol vannak már ismerőseink, más kisgyermekes családok.

Hogyan telnek a napjai két kisgyermek mellett és hogyan töltik a szabadidejüket?

Hétköznapjaimat leköti a két óvodás gyermek gondozása, az óvodán kívüli foglalkozásaik koordinálása. Október óta Adél is óvodás, így valamivel több idő jut magamra.

Célom egy intenzív német nyelvtanfolyam elvégzése, hogy tökéletesíthessem a nyelvismeretemet. Antit nagyon érdekli az élővilág, különösen szereti a rovarokat, szitakötőket, gyíkokat, gombákat. Ezért is nagyon sokat járunk kirándulni, Gratweinben napi szinten is, de különösen szeretünk túrázni az Őrségben és a Bakonyban.

Meggyőződésből nincs televíziónk sem itt, sem Budapesten. A gyermekeink ettől még nincsenek elvágva a külvilágtól, így is sokféle mesét, videót látnak, természetesen érdeklődésüknek és  koruknak megfelelőeket. Külön fontos szerepet tölt be a mindennapjaikban a mese. A könyvből olvasott magyar mese nem maradhat el esténként. Most éppen nagyon szeretik a magyar királyokról, lovagokról, csatákról szóló történeteket. Sokat hallgatunk magyar népdalokat, gyerekdalokat és különösen kedvesek számunkra Sebő Ferenc dalai.

Tibor szintén a természetben keresi a feltöltődést, szabadidejében a közeli Rein-i erdőkbe jár futni. Részt vett már Grácban városi futóversenyeken is. Szereti a kertészkedést is, édesapja halála óta ő segít otthon az édesanyjának a faddi kert nagyobb zöldmunkáiban.

Ritkán én is írok cikkeket a GMÚ számaiba, a katolikus közösség által szervezett lelkinapokról és irodalmi estekről. Több alkalommal vállaltam az adott est során a történelmi bevezető előadását. A család mellett ez a tevékenység igazi kikapcsolódást jelent, hiszen ez egyfajta érintkezés az eredeti hivatásommal. Annak idején ezért is szerettem az utazási irodában végzett munkámat, hiszen az emlékkirándulások alkalmával a gyermekcsoportoknak átadhattam az ismereteimet.

Hogyan látja az itteni hitéletet összehasonlítva a magyarországival?

Budapesten egy két évtizedes múlttal rendelkező, nagyon összetartó katolikus közösséghez tartozunk, úgy is nevezhetném, hogy egy „maroknyi nyáj“ tagjai vagyunk, ahol mindenki otthont talál 0-90 éves korig. A fiatal felnőtt tagok nagyrésze már saját gyermekeikkel érkeznek, ezért nagy igény van rá, hogy a kisgyerekek megismerjék a szentmisét és beilleszkedjenek a közösségbe. Sajnos Ausztriában eddig a hittel aktívan foglalkozó közösséget nem találtunk. Részt veszünk ugyan a katolikus közösség által szervezett programokon, de ezeknek töredéke foglalkozik hitünk kérdéseivel. Az élő hit megéléséhez, egy működő, aktív és éltető közösség megtartó ereje elengedhetetlen. A heti egyszeri magyar szentmise nem elegendő. A szentmisét követő agapén minden alkalommal igyekszünk részt venni. Szomorúan tapasztaljuk, hogy egyre kevesebben vagyunk a szentmisén is. Az agapéra bejárókat az tartja össze, hogy magyarok. Látom, hogy többen is mekkora igyekezettel próbálják a közösséget összefogni, és motiválni, mindez azonban nem elegendő. Úgy gondolom, hogy  önszervező módon, közös alkalmakat teremtve lehet közösséget formálni, ahol az köt össze bennünket, hogy testvérek vagyunk a hitben és ehhez kapcsolódó élő és vezetett beszélgetéseket folytathatunk.

Amikor hazalátogatunk, bekapcsolódunk a közösségünk életébe, hogy feltöltekezzünk a mindennapok feladataihoz. Lehet, hogy adott alkalommal a következő vasárnap evangéliumát elemezzük éppen vagy egy közelgő egyházi ünnepre készülünk, de mindezek lehetőségek az elmélyülésre. Ezenkívül minden hónapban összegyűlünk egyikünk budapesti otthonában és a Kompendium fejezeteit tanulmányozzuk. A Kompendium a római katolikus egyház tanításának összefoglalása. Ilyen alkalmakkor egy egész délelőttöt együtt töltünk, gyakran csak egy bekezdést tudunk megbeszélni, mert olyan mélyrehatóan foglalkozunk a témával. Általában is sokat foglalkozunk a hit megmaradásának kérdésével. Úgy tapasztaljuk, hogy az elmúlt években a hit tovább élése veszélyeztetetté vált. Bennem is gyakran felmerül a kérdés, hogy a gyermekeim, ha majd  felnőnek, találnak-e olyan élő közösséget, ahová tartozni tudnak.

A gráci katolikus közösségnek hálásak vagyunk, mert otthonra leltünk a Kalvarienberg-i Plébánián, azonban nem az tart össze bennünket, amiben hiszünk, hanem az, hogy magyarok vagyunk. Ez nagyon fontos és szintén megtartó erejű, de nem elegendő. Valóban hiányzik nekünk, ha nem tudunk részt venni ezen alkalmakon, de sajnálom, hogy nem a Jézusban való hitünkről szoktunk beszélgetni.

A magyarországi közösségünkkel nyaranta 4 napra kiszakadunk a megszokott mindennapokból és lelkigyakorlatot tartunk, ahol a gyerekeink is jelen vannak. Minden alkalommal van egy vezérfonal, egy fő téma, pl. Teremtés, Miatyánk, a hét szentség. Ilyenkor délelőtt és délután is ezekről a témákról beszélgetünk, elmélkedünk. Van csoportmunka is, ahol a csoport szentírási részleteket kap az adott témában és azt bemutatja a többieknek. Esténként feloldódásként humoros előadásokkal, játékokkal zárjuk a napot, amelyen akár a nagyobb gyerekek is részt vesznek.

Két éve hunyt el a közösségünket vezető pap, aki ez alatt a két évtized alatt összetartott bennünket. Jelenleg a lelki vezetőnk a Szűz Mária Társaság egyik testvére, Hajdu Judit, aki már többször is volt Grácban lelki napot tartani. Legközelebb december 2-án érkezik és tart előadást az adventi lelki nap keretében. Éljünk a lelki feltöltődés lehetőségével!

Köszönjük a beszélgetést!

Osváth Klára